Árpád - egy gárdista naplója

Adjon az Isten, szebb Jövőt, drága olvasóim, de különösképpen blogtársam Balog Artúr, örülök, hogy múltkor személyesen megismerhettelek, jó volt beszélni , kár hogy nem tudtad hogy én vagyok az. Nem baj, fogunk még talán találkozni, és lehet hogy éppen Pátkán, ahol múltkor voltam, illetőleg voltunk a többiekkel. 

Imrének igaza van abban amit írt a kurucnak: nem jó, ha szoci nők letegeznek minket és úgy antirasszisták. Ezt a MIFAJTÁNK nem szereti, tessék minket magázva szidni, kérem szépen.

Történt, hogy amikor éppen a Pilis szívcsakráiban lőgyakorlatoztunk Imréékel, Karesszal, és Csokonai Lilivel a békési egységből, lélekszakadva jön ám a parancsnokunk, hogy na fiúk, indulás lesz pászkára Pátkára. Miért, mi van Pátkán? - kérdezte Szilárd, kezében egy tévedésből lelőtt borz, aki pedig nem tehet semmiről. Hát helyzet , az van - üvöltött a parancsnokunk, a cigányok molotovot dobtak másik cigányok házaira, az van! Csend lett. Csak Imre kérdezte halkan, hogy "hát nem ezt akartuk?" Nem idézem most a parancsnok szavait és arcszínét, inkább vettük az akciós Levis sapkáinkat és mellényeinket, összeszedtük az Árpád-sávos lobogókat és beültünk a Für-Deutsch Lajos tanár úr által lízingelt mikrobuszba. Irány Pátka.



Megérkezésünk után Pátkán. Ki más, mint az önök Árpádja tartja jobboldalt az Árpád-sávos lobogót

Szívmelengető élmény volt elmenni a falugyűlésre. A helyiek nagyon szerettek minket, mi is nagyon szerettük őket, csak bennem visszhangoztak anyám szavai: biztos hogy jó helyen vagy? És biztos van rajtad tiszta zokni? Igen. Mint megtudtuk, ez történt: péntekről Pátkára virradóra valakik előre megfontoltan, három molotovot dobtak három cigány cigány családi házára, sérelmükre. Senki nem sérült meg, de a rendőrség elfogott három polgárőrt, akik közül egyik részletes vallomást is tett. 

A falu azonban mint annyi másban, nem hisz ebben sem, petíciót írtak, hogy szerintük nem a polgárőrök voltak, és ideje lenne már Mózesre móresre tanítani a helyi romákat, akik egy merő rizikófaktor, mert nem lehet ezekkel együttélni, ha polgárőrök állandóan felgyújtják a házaikat. Hát milyen együttélés az ilyen? Megnyugtató volt látni, hogy a falugyűlésen mindenki elmondta, hogy nem a romákkal mint olyanokkal van gond, hanem mint ilyenekkel.

Arra meg különösen büszke voltam, hogy a Magyar Gárda nagymagyarországi "Szűrös Mátyás" alakulata nevében átnyújthattam a falunak azt a Pátkai Alkotmányt, amit Szilárddal ketten írtunk a kisbuszban, útközben. A polgármester a meghatottságtól könnyes kézzel rázta meg a kezünket, és fel is olvasta a gyűlésen a Pátkai Alkotmány-unkat:

1) A jobb együttélés céljából roma családok előre köszönnek mindenkinek a faluban, hogy tudjuk, merre járnak és mekkora a zajszintjük
2) Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére, a segélyről nem is szólva.
3) A falu egész területén be kell tartani a közlekedési szabályokat. Gázolás esetén pár órára lincselési tilalom lép életbe.
4) Szemetelni tilos! Tisztaság fél egészség! Biztosítás biztonság! Húzzunk bele drága barátaim! (Ehhez Imre ragaszkodott valamiért)
5) Magánportára csak a tulajdonos engedélyével szabad bemenni, de még ebben az esetben is csak molotovkoktél nélkül.
6) Nyolc óra közmunka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás (ez Szilárd ötlete volt, bár a romák kicsit hőbörögtek és felgyújtották a kisbuszunkat)
7) Írja ide az Ön hetedik pontját: ................................. Ha tetszik nekünk, felvételt nyerhet a Magyar Gárdába.

Száva Vince és a helyi cigánymafiaság persze nem akarta átvenni az alkotmányt, mert az nekik "megalázó". Miért, molotov-koktélt kapni és így feltűnősködni nem megalázó? Hát ha nem hajlandók velünk együttélni, akkor vállalják az ódiumát. Szilárd szerint vállalni fogják. Találkozunk június 21-én Faddon, ahol ismét meg kell rendszabályozni a renitenes kisebbséget. Ideje észrevenni, hogy az Állam mi vagyunk. Szebb jövőt!