Árpád - egy gárdista naplója

Adjon az Isten! Szebb jövőt, különösen drága blogozótársamnak, Balogh Artúrnak kívánok szebb jövőt, mert mindig olyan szomorú, mint ha magyar értelmiségi lenne. Még el is mondtam a bíróságnak, hogy mi már azért sem vagyunk kirekesztőek, mert Tatárszentgyörgyön szót adtunk egy öngyűlölő cigánynak is, aztán meg én ugyanúgy itt a Hírszerzőn blogolok mint Balog Artur, aki szintén blogol, pedig cigány.

Nagyon izgalmas napsütötte nap volt a tegnapi, amikor Imrével meg Szilárddal felkerekedtünk a Markó Béla utcába, hogy bemenjünk a rólunk szóló tárgyalásba. Imre egyenruhában volt, Szilárd Árpád-sávos sapkában, én meg fehér ingben, jegyzettömbbel, hogy úgy nézzek ki mint egy igazi újságíró. Ugyanis - hoppáré !! - regisztráltam magam, elvégre blogozok, és az annak számít. Imre és Szilárd persze kint kellett maradjanak, akárcsak a többiek: Lajos, a szakaszparancsnokunk, Csokonai Lili vagy éppen maga Deutsch-Für Lajos tanár úr, aki most nem annyira a gárdista csajokra cuppant rá, inkább Morvai Krisztinát nézte körkörösen.



Az ott én ülök, balról a második, fehér ingben, papírokkal.

Megértem én. Hogy én hogy szeretem Krisztina asszonyt! Igazi bátor nemzeti radikális asszony, aki nem az én korosztályom, de MIFAJTÁNK és mint ilyen a cionisták kikúrták megvétózták az ENSZ-ből de ő nem hagyta magát, és a tévében nézte, amint a férje autójának nagyobb a füstje mint a lángja. Krisztina asszony nagyon bátor és magyar, bár a férje, Bánó András időnként MTI-közleményt ad ki róla. Biztos az ŐFAJTÁJUK érte el azt is, hogy Krisztina asszonyt nem engedték be a tárgyalóterembe. Engem viszont igen.

Lényeg a lényeg, meghiúsult az a szándék, hogy minket csak úgy feloszlassanak a cionisták, a cigányok és a bíróságok. Nem ártunk a légynek sem, sőt pont mi félünk azoktól, akik tőlünk félnek csak azért, mert néha elmegyünk kis településekre bakancsban. Nem, mi úgy működünk, hogy az egyesület és a mozgalom két külön dolog, a főparancsnok és a helyi parancsnokok pedig egymást nevezik ki, itt elvesztettem kicsit a fonalunkat, de Szilárd kint megtalálta.

Az ügyvédünk, Gaudi Nagy Tamás (aki úgy tudom, Barcelonában híres építész is) nagyon jókat mondott, de a tárgyalás egyetlen pontján mintha kicsit elbizonytalanodott volna. Az ügyész ugyanis előadta, hogy a Gárda tavaly október 23-án este együtt vonult a belvárosban Szaddám Huszeinnel. Tudtam, hogy így van, ezt sokáig próbáltuk tagadni, Gaudi is, de kiderült, hogy épp a Hírszerző fotósa lekapta Szaddámot a Nádor utcában, és ez bizonyíték volt arra, hogy mi "szélsőségesek" vagyunk:



A volt iraki nemzetvezető kis hungarista kutyával sétált velünk akkor, és nagyon örültünk annak, hogy az amerikaiak mégsem végezték ki. Jó lenne, ha nem ő lenne az ürügy a betiltásunkra. De ha így is lesz, mozgalomként folytatjuk. Szebb jövőt!