Árpád - egy gárdista naplója

Adjon az Isten! Tegnap még annyi mindent akartam írni, de anyám szólt, hogy a VIII. kerületi MSZP-alapszervezeteben, ahol ő alaptag, szóltak neki, hogy felismertek engem a blog meg a nevem alapján, és hogy ők nem is tudták, hogy én nemzeti radikális érzelmű fiatal, hovatovább gárdista vagyok, és hogy ezt így hogy. Kínos volt neki, és erről beszélgettünk napestig, hogy ő miért kommunista (szerintem) én meg miért nem (őszerinte). De én azért szeretem őt, mert anya csak egy van, akkoris, ha szereti Gorcsev Andrasev Ivánt.

Lényeg a lényeg, akartam írni arról a kínos giccses cigányzenekarról, akiknek a koncertjére ugye jegyet akartak venni a Hollán Ernő utcában a zsidó csajok, de aztán szerencsére kirakták őket és a Tomcatnek kellett jönnie felgyújtani és tüntetni, demonstratív jelleggel. Hungarica, már a név is milyen már, na de ez a klip? "Ide születtem" a címe.



Kezdődik azzal, hogy Nap-kelte van, de Orosz Jocó helyett lovasokat látunk ősi roma népképviseletbe öltözve. Az énekes szalasztott úgy néz ki mint a Cipő a Republicból, de az legalább magyar zenekar, ez meg csak áll, és pusztába kiáltott szóként davajog hogy "nem űzhet el se szó, se fegyver", hát ja, majd a Gárda, muhaha! Meg hogy "szívet cserél, aki hazát cserél", pont ő beszél, akiket Indiába kéne családegyesíteni. 

Az egész klip az ősi cigány tradicionista életmódot népszerűsíti, már csak a közértlopás maradt ki, de az vesse rájuk az első követ. Aztán jönnek az ősi cigány sámándobok, és persze a kihagyhatatlan hegedűs cigányzenész, aki addig húzza, amíg asztalnál meghal. Az meg milyen már, hogy a ló fenekére fehér graffitit festettek, azért mi ilyet nem csinálunk. A végén meg ugye hú de meglepő, ég a magyar puszta, egyértelműen utalva arra, amikor a panelben felszedik a parkettát és szocpol címen azzal fűtenek. Na hát ilyen zenei giccsben utaznak ezek. 

Még írnék, de anyám szólt, hogy fontos dolgokról akar velem beszélgetni. Megyek is.